1821. június 3-án Kecskeméten született Simonyi Antal festőművész, fényképész. Iskoláit szülővárosában és a pesti Institutum Geometricumban végezte, nyelveket tanult és a festészetben is képezte magát. 1841-ben a bécsi akadémia antik rajzosztályán folytatta tanulmányait, majd három évet Velencében töltött. Firenzében és Rómában is tanult.

Simonyi Antal: Önarckép

Simonyi Antal hosszabb ideig Párizsban dolgozott mint arcképfestő. Itt ismerkedett meg a fényképezés mesterségével. A szabadságharcban való szerepe és a szocialista tanok terjesztése miatt 1851-ben letartóztatták, a pesti Újépületben raboskodott. 1855-ben szülővárosa anyagi támogatásával utazhatott ismét Párizsba, tanulmányútra. Az 1855-i párizsi világkiállításon pillanatfelvételi találmányáért aranyéremmel jutalmazták. Hazatérése után, 1856-ban Pesten fényképészműtermet nyitott. Rövid idő alatt Pest egyik legnépszerűbb fényképésze lett.

A magyar fényképészet és portréfényképezés úttörője volt. A fényképezéssel tudományos alapossággal foglalkozott, szakmai előadásokat is tartott. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak, a Magyar Képzőművészeti Társulatnak. Egyik kiemelkedő munkája az 1861. évi országgyűlés tagjairól készített albuma. Arany János és Madách Imre legismertebb portréit is ő készítette. Az 1872. évi kecskeméti iparműkiállításon aranyéremmel jutalmazták képeit. Részt vett az 1873. évi bécsi világkiállításon is. Karrierje 1883-ban, a gazdasági válság miatt kettétört. Új műtermének építési költségei csődbe jutatták. Minden vagyonát elárverezték, és nevelt lányai segítségére szorult. Élete utolsó éveiben a Statisztikai Hivatal tisztviselőjeként dolgozott. Budapesten hunyt el 1892. január 3-án.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Sümegi György: A képíró Simonyi Antal)