NAPRÓL NAPRA2017. szeptember 1-30.

szeptember 2.

125 éve, 1892. szeptember 2-án, Kecskeméten hunyt el Muraközy János ügyvéd, festőművész, a 19. század második felében Kecskemét város egyik vezető tisztségviselője. 1824. február 8-án született. A kecskeméti református főiskolán Jókai diáktársa és barátja, az író több regényalakjának ihletője volt. Pesten és Bécsben tanult festészetet. 1848-49-ben részt vett a szabadságharcban, mint nemzetőr százados, gerillakapitány, majd honvéd százados. A bujdosás évei után hivatalnok, 1878-tól pedig gazdasági tanácsnok. A parcellázások és a városi szőlőtelep létrehozása révén jelentős szerepe volt a környékbeli szőlő- és gyümölcskultúra fejlesztésében.

Muraközy János örökösei a tulajdonukban levő Muraközy-festményeket és személyes tárgyakat 1973-ban Kecskemét városának adományozták azzal a szándékkal, hogy közkinccsé tegyék, és maradandó emléket állítsanak a város jeles szülöttének. A múzeumba került Muraközy-hagyaték az elmúlt években Muraközy János, Muraközy Jánosné és Nemes Lajosné ajándékozásai révén tovább gyarapodott. Az anyag a Cifrapalotában nemrég megnyitott Muraközy János Emlékszobában tekinthető meg.
(Forrás:  *www.museum.hu)  

125 éve, 1892. szeptember 2-án született Kertész Dezső színművész. Iskoláit Aradon végezte, majd Budapesten Pethes Imre magánnövendékeként színi tanulmányokat folytatott. Első szerződését Krecsányi Ignác budai színtársulatával kötötte. Innen Aradra szerződött, és 1915-ig különböző vidéki társulatoknál működött. 1915-től a Vígszínház tagja volt. 1925-től a Király Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és még néhány fővárosi színház színpadán játszott. 1942-ben a Tábori Színházzal a fronton járt. 1945-ben a kecskeméti Katona József Színház hívta meg, de még ebben az évben a Belvárosi Színházhoz szerződött, de hamarosan szilenciumra ítélték. 1951-ben a Madách Színházban, 1953 és 1955 között ismét a kecskeméti Katona József Színházban játszott. Ezt követően a budapesti József Attila Színház tagja lett. 1965. október 18-án hunyt el. Tehetséges jellemábrázoló volt, sihederfigurákkal kezdte, majd komolyabb bonviván- és szerelmes-szerepek után jellemszínész lett. Főbb szerepei: André (Duval: Zenebona); Dorozsmay (Ábrahám P.: Az utolsó Verebély-lány); Tanító (Bródy S.: A tanítónő); János (Molnár F.: Az ördög).
(Forrrások:  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *Régi színházi fotók - Mennyei páholy)

 
szeptember 3.

50 éve, 1967. szeptember 3-án Kecskeméten hunyt el Zimay Károly polgármester. A hírös városban született 1875. március 11-én. Középiskoláit a kegyesrendiek főgimnáziumában, az egyetemet Budapesten végezte. Joggyakornok a kecskeméti törvényszéknél volt. 1898-ban került Kecskemét városához fogalmazónak, majd 12 évig rendőrkapitányi állást töltött be. 1915 májusában tanácsnokká választották, ettől kezdve 1922-ig az adóügyi osztályt vezette. Az I. világháború idején sorozási és rekvirálási ügyekkel foglalkozott. 1922 márciusában Kecskemét város polgármesterévé választották. Tervei között szerepelt a város gazdasági egyensúlyának helyreállítása, az állattenyésztés fejlesztése, házhelyek osztása, ipari munkaalkalmak teremtése. A gazdasági válság sok tervét húzta keresztül, de a konszolidáltabb évek alatt néhány értékes eredményt sikerült elérnie: 1925-ben megnyílt az új strandfürdő, 1928-ban újabb városi bérházat adtak át a Rákóczi úton, felépült az új postaépület, a piarista gimnázium, több utcát kiköveztek, a Klebelsberg-féle akció keretében 1927-28-ban több elemi iskolát építettek, a vasútkertben megnyitották a Városi Múzeumot. Polgármesterségének utolsó évében készítették elő az első Hírös Hetet. Nyugalomba vonulásakor — 1934 áprilisában — búcsúbeszédében jelentős eredménynek könyvelte el a tiszaugi Tiszahíd felépítését és a bugaci vasút létrehozását.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

 
szeptember 4.

75 éve, 1942. szeptember 4-én hunyt el Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő, a XX. századi magyar realista próza kiemelkedő alakja. A két világháború között többször megfordult Kecskeméten. 1924-ben a hírös város színügyi bizottsága nem engedélyezte Búzakalász című színdarabjának bemutatását, a Kecskeméti Lapok azonban kiállt az író mellett. Kecskemét vendége volt 1926-ban, a magyar gyümölcs napján. Az első Hírős Hét előtt, 1934 júliusában rádióbeszédet mondott Kecskemétről. 1935-ben parcellát vásárolt Kisnyírben, többekkel együtt írótelepet akart létrehozni. 1936-ban a Katona József Társaság vendége volt, látogatását így indokolta: „Nem azért jövök ide, hogy tanítsak, hanem, hogy tanuljak, nem azért, hogy messziről hozott fényképeket mutassak, hanem azért, hogy olajat gyűjtsek a mécsesembe”. Többször írt Kecskemétről. 1940-ben e szavakkal méltatta a hírös várost: „Kecskemét temesse el az Alföldnek egyik legmagyarabb jellemvonását, hogy itt nem lehet semmit megszervezni.”
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon) 

 
szeptember 5.

175 éve, 1842. szeptember 5-én Kecskeméten született Szabó Mihály városi alkapitány. Tanulmányait szülővárosa református kollégiumában és a pozsonyi jogakadémián végezte. 1872-ben bírói, 1875-ben ügyvédi vizsgát tett, majd ügyvédi irodát nyitott. Dani Ferenc főispán tiszteletbeli ügyésszé nevezte ki. 1884. december 28-án a tisztújító közgyűlésen városi alkapitánynak választották, 1890-ben állásában megerősítették. Mint alkapitány állandó referense volt az illetőségi ügyeknek, iparügyekben mint elsőfokú iparhatóság működött. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak és a római katolikus egyháztanácsnak.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1892)

 
szeptember 6.

150 éve, 1867. szeptember 6-án született Ambruszter Sándor piarista tanár. 1886-tól a rend tagja, 1891-től áldozópap volt. 1897-tól Kecskeméten tanított. Előbb mint helyettes, majd 1900-tól a piarista iskola rendes tanára, míg 1921 és 1937 között a női kereskedelmi iskola tanára volt. Cikkei a helyi lapokban jelentek meg. Dolgozatot írt többek között a kecskeméti kegyes tanítórendről.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

 
szeptember 8.

25 éve, 1992. szeptember 8-án hunyt el Szőts Rudolf pedagógus, a kecskeméti Katona József Gimnázium legendás tanára. 1946 februárjában jött Kecskemétre, a piarista iskola tanára lett. Az egyházi iskolák államosítása után a minisztérium megbízásából átvette a gimnázium igazgatását. Ebben a beosztásában 1950. augusztus 31-ig működött, amely tisztségéből saját kérésére mentették fel. Közben 1949-ben Szemerey Andorral együtt felkérték, hogy szervezzék meg és indítsák be a Katona József Gimnáziumot. Itt orosz nyelvet tanított, majd 1953-tól 1957 májusáig igazgatóhelyettes volt. 1956-ban részt vett az iskola forradalmi bizottságának munkájában, ezért 1957 májusában Kisfáiba helyezték. A száműzetés másfél éve alatt borászati szakkönyveket fordított magyarról oroszra. 1958-ban a Bányai Júlia Gimnáziumban kapott állást, majd rövid idő múlva még egyszer visszakerült a Katona József Gimnáziumba, ahonnan 1978-ban mint igazgatóhelyettes ment nyugdíjba.
(Források  *Bács-Kiskun megye múltjából  *Katona József Könyvtár  *Petőfi Népe, 1992  *vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás: Papok, piaristák, kegyesrendiek)

 
szeptember 11.

125 éve, 1892. szeptember 11-én született dr. Mihóczy Rezsőné dr. Lőcsey Mária pedagógus. 1916-tól 1930-ig Kecskeméten tanított. Ezt követően Szentesen a kereskedelmi iskola tanára lett, később éveken keresztül közkedvelt és szeretett igazgatója volt az intézménynek. A melegszívű, emberséges, igen nagy tudású tanárnő férjével, Mihóczy Rezsővel a szentesi gimnázium latin-történelem szakos középiskolai tanárával, az iskolai táborozások állandó főszervezőjével, cserkészparancsnokával együtt egész életét a gyerekek között, a fiatalok tanításának szentelte. Mindketten odaadó, nagy tudású pedagógusok voltak. Ars poeticajukat a Horváth Mihály Gimnázium Évkönyvében Bácskai Mihályné így fogalmazta meg: "... szeressétek a fiatalokat, hisz ők az élet, s az életnél nincs szebb, s ezért nagyszerű, ha pedagógus lehet az ember."

 
szeptember 12.

25 évvel ezelőtt Szabó Iván szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában.

A Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész – akinek egyik legjelentősebb köztéri alkotása, az 1964-ben elkészült Éneklő lány szobra, a Kodály Iskola előtt látható – két évvel korábban, 1990-ben 300 érméjét és 500 rajzát a kecskeméti intézménynek adományozta. A tárlaton ebből a gazdag anyagból láthattak válogatást a kecskemétiek. A kiállítást ajánló beszédekből a megnyitó résztvevői megtudhatták: Szabó Iván nem „csak” képzőművész, de táncművész, pedagógus és „olvasó művész” is. Érméin a népművészet alapos ismerete, a sport iránti szeretete, életigenlése jelenik meg. Fő motívumai a madarak, a nők és a lovak. Az őt magát is megihlető kínai közmondás alapján nem az utat járó, hanem az utat építő alkotó nem elefántcsont-toronyba elzárkózó művészi magatartást választott több évtizedes pályafutása kezdetén, hanem aktívan részt vett a mindennapi társadalmi életben. Szabó Iván kollekciója napjainkban a múzeum kutatóterében tekinthető meg.
(Források:  *Kecskeméti Lapok, 1992  *Petőfi Népe, 1992)