95 éve, 1922. április 18-án hunyt el Nagy Zsigmond református lelkész, egyházi író, fordító. Szegény iparos szülők fiaként Szolnokon, 1860. április 25-én látta meg a napvilágot. A gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában, a négy felsőbbet Kecskeméten végezte. Teológiai tanulmányait Budapesten kezdte és az utrechti egyetemen folytatta, ahol holland nyelven tett vizsgát; utána a teológiát Nagyenyeden fejezte be. 1883-ban algimnáziumi tanári oklevelet és papi oklevelet szerzett. Ez követően visszatért az utrechti egyetemre, ahol teológián kívül német irodalommal és filozófiával is foglalkozott. 1884 júniusában Nagyszebenben helyettes lelkész, 1885. szeptembertől Kunszentmiklóson tanár volt. Közben lefordította Klapka György német nyelvű emlékiratának első és második részét. 1886-ban vallástanárrá nevezték ki, egyúttal beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára, ahol 1893-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1887-ben kőbányai helyettes lelkész, 1888. január 1. és 1890. június 30. között a nagykőrösi gimnázium tanára, majd nyugalomba vonulásáig, 1914-ig a debreceni református gimnázium tanára volt, ahol latin és német nyelvet tanított.

Nagy Zsigmond javasolta napirendre tűzni a debreceni egyetem kérdését. Irodalomtörténeti és fordítói munkássága mellett sokat tett a holland és magyar református egyház kölcsönös megismertetéséért.
Cikkei jelentek többek között a Budapesti Hírlapban (1883–1884-ben, Hollandiát ismertető tárcák); teológiai cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, az Erdélyi Protestáns Közlönyben és az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1896: Terentius és a római vígjáték). Szerkesztette a Debrecen-Nagyváradi Értesítőt (1891. augusztustól 1892. októberig) és a Debrecen című politikai lapot.

(Források:  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái  *Új magyar irodalmi lexikon  *Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon)