200 éve, 1817. április 15-én született Jancsó Ádám főgimnáziumi tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában, Kézdivásárhelyen kezdte mint polgári növendék az ottani katonai nevelőintézetben, majd Enyedre ment, ahol a középiskolákat végezte. A felsőbb tudományokat is ugyanott hallgatta négy évig, mellette Kemény Dénes báró egyházi és iskolai főgondnok fiait - Gábort, a későbbi minisztert és Gézát - okította. Öt évig volt a fiúk nevelője, ezalatt Szász Károlyt, a neves református püspököt is tanította - szépírásra. Ezután Berlinben három évig nevelőnek készült. Hazájába visszatérve nevelő volt Vécsen és Kolozsvárott. 1848-ban Kézdivásárhely az erdélyi országgyűlésre követnek választotta. A szabadságharc kitörésekor ő is a táborba ment, a székely ezreddel ott volt a Morvába való kiűzetéséig. Ekkor Pesten Szemere Bertalan belügyminiszter statisztikai irodájába helyettes tagnak nevezték ki. A szabadságharc után Tihanyi Ferenc temesi gróf fiai mellett egy évig nevelősködött. 1950-ben a kecskeméti református kollégium neveléstan tanárává választották. A hírös városban 46 évig működött, 1896. szeptember 2-án ment nyugdíjba.

Első cikke Szegény Richard bölcs mondása címmel 1848-ban a Brassai Vasárnapi Ujságban jelent meg. Írt a Természetbarátba is, míg programmértekezése - Vázlatok a neveléstan fejlődésének történetéből a legrégibb időtől Lockeig - a kecskeméti református gimnázium értesítőjében látott napvilágot. A Fördős Lajos által szerkesztett Kecskeméti Füzetekbe Birálatok címmel két nevelési cikket is írt. Ő fogalmazta a Kecskeméti Casino részéről a Deák Ferenchez intézett bizalmi nyilatkozatot, melyet több pályázók munkái közül fogadtak el.
(Forrás:  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)
   

170 éve, 1847. április 15-én született Ugron Gábor politikus, országgyűlési képviselő. Udvarhelyszék Szombatfalva községében látta meg a napvilágot. Iskoláit Székelyudvarhelyen, jogi tanulmányait a budapesti és a bécsi egyetemen végezte. Diákkorában Budapesten Bartha Miklóssal ördögborda című humorisztikus ellenzéki lapot szerkesztett. Diplomája megszerzése után, 1869-ben egy évig önkéntesként szolgált a József főherceg nevét viselő gyalogezredben. Azután Franciaországba ment, hogy ott a köztársaság javára ajánlja fel kardját. Később Olaszországnak vette útját, ahol Garibaldi Riciotti táborába szegődött és több csatában részt vett. A béke megkötése után, a kommün idején Párizsban tartózkodott. Hazatérése után politikusi pályát futott be, kiváló szónok lett belőle. 1872-ben Tisza-párti programmal Udvarhelyszéken országgyűlési képviselővé választották. 1874-ben a balközéppárt programhű töredékéhez tartozott. Az 1882—84-i országgyűlésen Kolozsvár II. kerületét képviselte. 1884-ben itt kisebbségben maradt, de megválasztották Marosvásárhely I. kerületében és a székelykeresztúri kerületben, és az előbbi mandátumot fogadta el. 1887-ben a kecskeméti I. és az oklándi kerületben győzött, s az utóbbi mandátumról mondott le. 1892-ben Szatmáron és Kecskemét I. kerületében választották meg, ekkor meg a szatmári kerület megbízását tartotta meg.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Sturm–féle országgyülési almanach 1910–1915.)