
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. április 25.

PARTNEREINK

Ma történt2016. november 4.

285 éve, 1731. november 4-én hunyt el Christoph Tausch osztrák jezsuita építész, festő.

1673. december 25-én született. Andrea Pozzo bécsi tanítványaként és követőjeként a késő barokk illuzionisztikus falfestészet és épületszobrászat jelentős közép-európai terjesztője volt. Pozzóval a bécsi Liechtenstein-palota belső díszítésén dolgozott együtt (1705), majd részt vett a bécsi Szent Anna-templom átépítésében (1709–10), és

befejezte a prágai Clementinum refektóriumának mestere által megkezdett belső dekorációját (1710). 1711-ben ő készítette I. József gyászravatalát a bécsi jezsuita templomban.

A kecskeméti piarista templom főoltára
a Christoph Tausch festette oltárképpel

Magyarországi működése 1711 és 1719 közé tehető. Életművének kiemelkedő alkotása a trencséni egykori jezsuita templom főoltára és mennyezetképei (1712–15). Nevéhez fűződik a selmecbányai jezsuita templom teljes belső díszítése, és ő festette a kecskeméti piarista templom főoltárképét is. A kétoldalt sudarasodó csavart oszlopokkal kísért felépítményben elhelyezett alkotás ikonográfiai programját tekintve (Mária mennybevitele az őt fogadó Szentháromsággal) szerencsés módon megfelelt a kecskeméti templom titulusának és patrocíniumának is.
(Források: *ifj. Gyergyádesz László: Kecskemét *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

Hírek, aktuális információk

- Szentiványi Tibor furfangjaira emlékezve »»
- Buda Ferencet köszöntik »»
- 30 éve adták át a KTV stúdióját »»

160 éve, 1856. november 4-én Esztergomban született Bauer Lénárd piarista tanár. Kecskeméten, a kegyesrendiek gimnáziumában 1880 és 1882 között a magyar nyelv, történelem és földrajz tanára volt. Munkái a Kecskeméti Piarista Gimnázium Értesítőjében jelentek meg. Sátoraljaújhelyen hunyt el 1899. július 27-én.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

115 éve, 1901. november 4-én Budapesten született Csatár István hírlapíró. Kecskemét vonatkozásában legjelentősebb munkája a többekkel közösen szerkesztett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét thj. város adattára. 1933. A fővárosban hunyt el 1987 augusztusában.
(Forrás: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)

115 éve, 1901. november 4-én Kecskeméten hunyt el Erdős Aurél Gergely ferences rendi szerzetes. 1830. február 26-án Gyöngyösön született. 1848-ban szülővárosa kolostorában hallgatta a teológiát, amikor a szabadságharc híre eljutott hozzá. Gyöngyös városa 150 fős önkéntes vadászcsapatába állt, és részt vett az 1848. december 28-i szikszói és az 1849. január 4-i kassai csatában. Amikor az önkéntes A szolnoki Szent Ferenc-kápolna, melyet az 1800-as évek derekán Erdős Aurél gyűjtése révén újítottak fel

vadászcsapat feloszlott, hittudományi tanulmányait Kecskeméten folytatta. 1853. augusztus 26-án áldozópappá szentelték föl és Szegedre rendelték ki mint bölcseleti tanárt a rendi növendékek mellé. 1863-ban Kecskemétre helyezték át hittanárnak, majd 1868-ban Szolnokra nevezték ki házfőnöknek és helyettes plébánosnak.

A szolnoki Szent Ferenc-kápolna,

melyet az 1800-as évek derekán
Erdős Aurél gyűjtése révén újítottak fel

1877 után Szegeden, Szabadkán, Kaplonyban és Kecskeméten volt házfőnök. 1891-ig három alkalommal választották meg a ferences rendkormány tanácsosává. Szentbeszédei többek között a Magyar Egyházi Szónokban és a Hitszónoklati Folyóiratokban jelentek meg. A Paphonvédek Albuma részére a 48-as szabadságharcban részt vett húsz társa életrajzát írta meg. Kecskeméten hunyt el 1901. november 4-én.
(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

85 éve, 1926. november 4-én Kecskeméten hunyt el Faragó Béla jogász, tanár, árvaházi igazgató. 1865. október 28-án született. A középiskolát és a jogi stúdiumok egy részét Egerben végezte, majd belépett a jezsuita rendbe. A „hajlamaival nem egyező” pályát azonban hamarosan elhagyta, és a rendből kilépve a budapesti egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. Már 12 éves kora óta abból tartotta fenn magát, hogy másokat tanított, több úri háznál nevelősködött. Mint a budapesti egyetem tanulója is rá volt utalva arra, hogy állást vállaljon. Így jutott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, ahol a számvevői oklevél megszerzése után számvevőségi tisztté, majd ellenőrré nevezték ki. Közben a jogi tanfolyamot is elvégezte, valamint polgári iskolai tanítói diplomát is szerzett.

Ezt követően a központi kulturális igazgatás különféle területein működött, többek között a tanítói nyugdíjalapból fenntartott országos tanítói árvaházak szervezésének és ellenőrzésének referense volt. 1899-ben őt bízták meg a kecskeméti országos tanítói árvaház szervezésével. Megnyitásakor az intézmény igazgatója lett. Az 1906-os év eseményeit összegző Szőlősgazdák Nagy Képes Naptára szerkesztője így méltatta: „Faragó Béla azon öt-hat év alatt, melyet Kecskeméten töltött, igen szép társadalmi poziciót vivott ki magának lelkiismeretes munkásságával és puritán becsületességével. […] Munkásságától még sok üdvös dolgot várhat Kecskemét társadalma.”

Síremléke a kecskeméti Köztemetőben

Faragó Béla 16 évig tagja volt a községi iskolaszéknek. Részt vett a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság munkájában is. 1907-től 1921-ig a Katona József Kör ügyvezető alelnöke volt. Az I. világháború idején javaslatára szervezték meg a kecskeméti népirodát. Az árvaházban vöröskeresztes kórházat szervezett. Több elismerő oklevelet, kitüntetést kapott.

(Források: *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1906 *Szőlősgazdák Nagy Képes Naptára, 1906)

50 évvel ezelőtt, 1966. november 4-én F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztő-helyettese rangos kitüntetést kapott: a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át a Parlamentben. Az elismerést Naményi Géza, a Tájékoztatási Hivatal vezetője ünnepélyes keretek között nyújtotta át a költőként és íróként is publikáló kecskeméti újságírónak.

Fejszés Tóth Pál Nagykőrösön született 1923. augusztus 27-én. Iskoláit szülővárosában és Budapesten végezte. Tagja volt a fiatal írók munkaközösségének. Újságíróként megyei lapoknál dolgozott Pest és Szolnok megyében, majd 25 éven át a Petőfi Népe szerkesztőségének munkatársa volt, ahonnét 1983-ban, a lap főszerkesztő-helyetteseként ment nyugdíjba. Versei, novellái folyóiratokban, antológiákban, napi és hetilapokban jelentek meg. Simon István főszerkesztősége idején a Kortárs is közölte verseit. 2012. október 9-én hunyt el.
(Források: *Katona József Könyvtár *Petőfi Népe, 1966)