110 éve, 1906. november 12-én, Kecskeméten hunyt el Laukó Károly evangélikus lelkész. Cegléden született. A híres nagykőrösi gimnáziumban tanult Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor és Salamon Ferencz, majd a pesti teológián Török, Székács és Ballagi professzorok keze alatt. Tanári pályáját a budapesti evangélikus főgimnáziumban kezdte, de már 28 éves korában meghívták Kecskemétre lelkésznek, és ez állásában maradt haláláig. Az odakerültekor szegény, csekély lélekszámú gyülekezet az ő keze alatt megvagyonosodott, folyton fejlődött. Nagy munkabírása, puritán erkölcse, családi életének tisztasága, tudományos képzettsége általános tiszteletet szerzett neki. Kecskemét társadalmi életében is jelentős munkásságot fejtett ki: a városi képviselőtestület tekintélyes tagja, több jótékonysági és művelődési egyesület és intézmény elnöke, a takarékpénztár-egyesület igazgatósági tagja, a Kecskeméti Lapok alapítója volt. Rendszeresen publikált az egyházi és a helyi sajtóban, cikkei jelentek meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban. és más egyházi folyóiratokban, néhány alkalmi írását és fordítását önállóan is kiadta. Gyászközleményében a Vasárnapi Újság így méltatta: "Kecskemét városa egyik legkiválóbb polgárát vesztette el a napokban elhunyt Laukó Károllyal, a város evangélikus hivei pedig köztiszteletben állott, szeretett lelkészüket. 40 évig hirdette az igét kecskeméti híveinek s ez idő alatt mindig példáját adta az emelkedett gondolkozású, tiszta életű papnak."

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1891  *Vasárnapi Újság, 1906)


50 éve, 1966. november 12-én Kamerák az iskolában címmel egy francia tévéstáb kecskeméti látogatásáról számolt be a Petőfi Népe. A francia televízió munkatársai az Ének-Zenei Iskolában öt napig forgattak, ennek kapcsán készült a cikk, melyben Kodály Zoltán is megszólalt.


A „Világ zenéje” című sorozat számára készített mintegy 20 perces videofilm a magyar ének- és zeneoktatás módszertanából kívánt ízelítőt adni. Pierre Voslinsky gyártásvezető, a párizsi konzervatórium volt tanára a produkció hátteréről beszélt a megyei napilap munkatársának: „Úgy terveztem, iskoláról iskolára járva töltjük ki az időt. Kodály Zoltán tanácsolta, hogy Kecskemétre jöjjünk, mert itt egy helyen megtalálunk mindent, amire szükségünk van. Túlságosan is igaza lett. Húsz osztály énekórái, énekkar, zenekar, egyéni hangszeroktatás. Mindegyik új és új látószögből villantja fel az iskolai zenekultúra számunkra hihetetlen gazdagságát, a nevelő munka szigorú, de természetes logikáját, üde szellemességét.”

A francia filmeseket Kodály Zoltán is elkísérte Kecskemétre. A város neves szülötte a filmben is megszólalt egy rövid interjúban, és a Petőfi Népe olvasói számára is tömören, egy különös hasonlattal összegezte a történéseket: „Az elefánt tanulni jön az egérhez.”

Kodály az Ének-Zenei Iskola helyzetét is értékelte: „Sajnos, nem olyan gyakran jöhetek, mint szeretném. De így is látom, mi az alapvető baj. Az, hogy a falak nem nőnek a gyerekekkel együtt.” A kiváló muzsikus célzását Nemesszeghy Lajosné igazgatónő magyarázta meg: „Az eredeti terv szerint az Alföldi Állami Pincegazdaságtól megkaptuk volna a volt kolostor épületét. Csakhogy nem épült meg az új irodaházuk, s így még mindig ott vannak. Mi meg persze egyre jobban szorongunk. Az idén lesz az első érettségink, s már az összes elképzelhető helyen, még az orvosi rendelőben is tanítunk...”

(Forrás:  *Petőfi Népe, 1966)