150 éve, 1866. december 4-én Kecskeméten született Szeless László jogász, református főgondnok. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a jogi képesítés megszerzése után bírói pályára lépett, mint a kecskeméti törvényszék joggyakornoka kezdte közhivatali pályafutását. 1891. január 15-én az alsólendvai járásbírósághoz kinevezték jegyzővé. 1893. március 27-én ugyanezen minőségben a kecskeméti törvényszékhez helyezték át. Albíró a szegedi járásbíróságnál lett 1894. június 20-án, majd 2 évi munkálkodás után 1896. augusztus 2-án a szegedi királyi ítélőtáblához tanácsjegyzői szolgálatra rendelték be. 1900. február 21-én nevezték ki a szegedi törvényszékhez bírónak. A következő évben újra visszakerült szülővárosába mint törvényszéki bíró. A budapesti ítélőtábla bírája 1907. december 28-án lett, s hivatali munkásságát ismerte el Őfelsége, amikor 1913. május 28-án a közigazgatási bírósághoz ítélőbíróvá nevezte ki. Tizenkét éven át folytatott itteni tevékenység után 1925-ben vonult nyugalomba, ekkor megkapta a tanácselnöki címet. Kecskemét város törvényhatósági életének mindig szorgalmas, a közigazgatási életben szerepet vivő tagja - a kecskeméti református egyházmegye főgondnoka, a jogakadémia államvizsga-bizottságának tagja, a református tanítóképző igazgatótanácsának tagja, a Református Diákegyesület és a református énekkar elnöke - volt. Ezen érdemeiért választotta meg Kecskemét városa 1927 januárjában a felsőház póttagjává. 1931. március 28-án a hírös városban hunyt el. Kecskeméten, a református temetőben nyugszik.
(Források:  *Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932)

125 éve, 1891. december 4-én Kiskunfélegyházán hunyt el Horváth János római katolikus pap, egyházi író. Iparos szülők gyermekeként Szegeden született 1843. május 3-án. Előbb a reáliskolába járt, s bár tehetsége volt a festészethez is, és ezért a kormány állami költségen akarta a festői akadémián tovább képeztetni, ő mégis a papi pályát választotta. Tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte. Miután a váci püspöki megye kötelékébe felvették, egy évet mint növendék Nagyszombatban töltött. Püspöki engedéllyel a VIII. osztályt Szegeden végezte 1864-ben, majd a váci papnevelőben négy évig tanult. 1868. augusztus 24-én áldozópappá szentelték föl. Nyilvános papi működését Magyarnándorban kezdte meg, onnan később Nagykőrösre került. Kecskeméten a reáliskolában és a református kollégiumban a katolikus fiúk hitoktatója volt, majd Csongrádon mint káplán és az állami tanítóképzőnél mint hitoktató működött. 1878-ban nevelő volt. 1881. november 23-án Kiskunfélegyházára a Kalmár-kápolnához nevezték ki lelkésszé, egyszersmind népiskolai hitelemző feladatokat is ellátott. Cikkei a Religióban (1873. Városunk történetéből három év, 1875. Kecskemét és Nagy-Kőrös hitélete a multban és jelenben), egyházi szónoklatai a Borromaeus-ban jelentek meg. Az esztergomi Isten Igéje című folyóirat, illetve a Jó Pásztor című havilap munkatársa volt. A pápai csalatkozhatlanságról írt művét 1872-ben Kecskeméten adták ki.
(Források:  *Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

35 éve, 1981. december 4-én nyitotta meg kapuit a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely. Másnapi számában a Petőfi Népe újságírója így kezdte tudósítását: "Kíváncsi járókelők álltak meg tegnap délután percekre a Szórakaténusz nagy ablakainál. A benti sokadalom, a Kalamajka együttes muzsikája, Fábián Éva gyönyörű éneke, meg úgy az egész együtt cövekelte a látványhoz, az ünnepséghez a Naiv Múzeum felé vetődőket. A bátrabbak bejöttek és nagy gyönyörűséggel nézték a hangulatos foglalkoztatókat, a műhelyt, a kiállítást."


A megnyitón dr. Hanga Mária miniszterhelyettes azt a társadalmi összefogást méltatta, amely egy gyönyörű, építészetileg is jelentős intézménnyel gazdagította a hírös várost, az országot. Hanga Mária elmondta, hogy Kerényi József Ybl-díjas építész és több munkatársa nem kért egyetlen fillért sem a tervekért, illetve jó néhány vállalat, brigád dolgozott a fölszámíthatónál olcsóbban.

Az elmúlt 35 év alatt több mint 1 millió látogatót vonzottak a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely állandó és időszaki kiállításai, míg több százezer gyermek és felnőtt vett részt a játékkészítő és kézműves foglalkozásokon, az aprók táncán, a különféle szakkörökben, tanfolyamokon, továbbképzéseken, konferenciákon, illetve a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület és a múzeum baráti körének összejövetelein.
(Forrás:  *Petőfi Népe, 1981)

30 éve, 1986. december 4-én Kecskeméten hunyt el Szegedi Sándor szőlőnemesítő, a pölöskei muskotály nemesítője. Izsákon született 1921. december 6-án. Felsőfokú kertészeti tanulmányait a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folytatta, ahol 1946-ban kapta meg oklevelét. Először faiskolában, majd 1950-től nyugállományba vonulásáig a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben dolgozott. 1951-től Katonatelepen tevékenykedett, majd 1972 és 1977 között a Kecskeméti Kutató Állomás igazgatója, azután az intézet tudományos igazgatóhelyettese volt. (tovább olvasom: »»)