125 éve, 1892. május 17-én hunyt el Klapka György, a szabadságharc tábornoka, az emigrációban a Nemzeti Igazgatóság tagja, emlékiratíró.

1820. április 7-én cseh-morva származású, német anyanyelvű, ízig vérig katona családban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt, tábornok is fellelhető. Nagyapja, Klapka Károly II. József uralkodása idején települt át Magyarországra. Apja, Klapka József 1819-1833 között Temesvár polgármestere volt, ezen felül nyomdatulajdonos, és könyvtáralapító. Miután édesanyját nagyon korán, 4 éves korában elveszítette, tizenegy évesen apja testvére Klapka Frigyes és neje Deák Krisztina vette magához és taníttatta, nevelte Kecskeméten. A hírös városban tanult meg magyarul beszélni, 1832-tól 1834-ig a kecskeméti piarista gimnázium tanulója volt. Ez idő alatt a mai — emléktáblával is megjelölt — Klapka-házban lakott.

Klapka György katonai pályáját Bécsben kezdte, ahol a magyar testőrségnél tüzértisztként szolgált. Itt ismerkedett meg Görgey Artúrral is, és itt ért el főhadnagyi rangot. Öt évvel később - 1847-ben - a 12. határőr ezredhez vezényelték, majd 1848 tavaszán a forradalom hatására önként jelentkezett honvédségi szolgálatra, ahol századosi rangot kapott. A miniszterelnök, gróf Batthyhány Lajos Komáromba vezényelte, ahol a helyőrség eskütétele után őrnagy lett, utána pedig hadügyminisztériumi osztályfőnökké léptették elő. 1849. január 7-én Kossuth magához kérette és kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokává, s egyúttal ezredesi rangot kapott. A sikeres tavaszi hadjárat során, az isaszegi győzelem után, 1849. április 6-án tábornokká is kinevezték, majd egy rövid ideig a hadügyminiszter helyettese lett.

Életének talán legdicsőségesebb időszakát 1849. májusától október 2-ig Komáromban töltötte, ahol a vár parancsnoka volt. A világosi fegyverletétel után csak hetekkel adta fel a várat, mert addig harcolt, taktikázott és alkudozott, míg végül sem a támadóknak, sem a védőknek nem adódhatott más lehetőség, mint a megegyezés. Ezt követően emigrációba vonult. Előbb Törökországban talált menedékre, majd Olaszországban és Svájcban élt, de sosem feledkezett meg hazájáról és annak sorsáról. Az osztrák-olasz-francia háború idején - 1859-ben - részt vett az olaszországi magyar légió megszervezésében, 1864-ben pedig Garibaldi oldalára állt az osztrákokkal, illetve a Habsburgokkal szemben. Az osztrák-német háborúban hozta létre a Klapka-légiót, olyan katonaként, aki sohasem felejtette el azokat a bűnöket, amelyeket a Habsburgok hazája és a szabadság ellen követtek el. A kiegyezés után visszatért Magyarországra, ahol néhány évre országgyűlési képviselővé választották, majd végleg visszavonult a katonai pályától, a harcoktól, és a közélettől is. 1892. május 7-én halt meg Budapesten, temetésén 30 ezren énekelték a Klapka indulót, melyet az ő tiszteletére szerzett Komáromban Egressy Béni. Bár Budapesten van eltemetve, mégis komáromi földben nyugszik, ugyanis Tuba János koporsójára szórta annak a városnak a földjét, melyért négy véres csatát vívott.
(Források:  *BANATerra, a Bánság enciklopédiája  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)