KECSKEMÉTI EMLÉKEIM: Pap Gábor művészettörténész75

75 éves Pap Gábor művészettörténész, művészeti író, az eredeti magyar kultúra újra-feltárásának kutatója. Budapesten született 1939. május 7-én. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar és művészettörténet szakon végzett. 1962 és 1963 között a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadóként dolgozott, ezután az MTV képzőművészeti rovatvezetője, illetve szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető és dramaturg volt. 1973-ban a Művészet címmel megjelenő folyóirat főszerkesztő-helyettese lett. Hat évvel később politikai okok miatt mennie kellett, ezért néhány évig a Magyar Posta hírlapkihordójaként dolgozott. 1982-től a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának belső, utóbb külső munkatársa, 1984-től a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987-től a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóhelyettese lett. 1989-től 2008-ig a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely főmunkatársa volt.

1974 óta több magyarországi felsőoktatási intézményben tanított. Meghívott előadóként napjainkban is rendkívül aktív, így például a Kecskeméti Hírös MAG meghívására május 5-én a Háry Hotel tanácstermében Magyar szemmel a fáraók földjén címmel tartott előadást.  A magyar Szent Koronával kapcsolatban végez kutatásokat. Számos önálló kötete, tanulmánya jelent meg, így például A Napút festője címmel Csontváry Kosztka Tivadar életművét elemezte, illetve Az ég mennyezeti című könyvében az egyetemes emberi művelődés szemszögéből egyedülálló értékű festett kazettás mennyezetek védelmében emelt szót. Számos rendkívüli jelentőségű kiállítás rendezője. 1993 óta a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja.

1989-ben a Lakitelek Alapítvány Díját, 1991-ben Pilinszky János-díjat, 1993-ban Fitz József-díjat, 1997-ben Magyar Örökség Díjat, 2008-ban Katona József-díjat kapott, és ugyanebben az évben neki ítélték oda Bács-Kiskun Megye Művészeti Díját is.

A Katona József-díj átadási ünnepségén
(Fotó: Komlós József JR)

„Első kecskeméti élményeim még családi vonatkozásúak. Nagybátyám, Pap Lajos a város nagyra becsült magyartanára volt. A Luther-palotában lakott, gyermekkoromban gyakran meglátogattuk.

Sok évvel később a Bács-Kiskun Megyei Tanács Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelye néven ismertté vált, akkor még Szovjet-Magyar Zománcművészeti Alkotótelepként indított kezdeményezés révén kerültem ismét kapcsolatba Kecskeméttel. Kátai Mihály festő- és zománcművész barátom, az alkotótelep művészeti vezetője csalt a hírös városba. 1975-ben nyári szimpóziummal indult meg a munka, melynek szervezésébe kezdettől fogva bekapcsolódtam. Tartósan ugyan nem ott éltem, de például az évről évre rendszeresen megjelentetett katalógusokat hol egyedül, hol mások segítségével én szerkesztettem, állítottam össze.

1979-ben meghívást kaptam a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága vezetésére. Részletes szakmai programot dolgoztam ki, amelyet többszöri személyes egyeztetés után a tanácsi és pártvezetők is elfogadtak. Az igazgatói állást azonban mégsem kaptam meg, mert az utolsó pillanatban Aczél elvtárs közbeavatkozott, és a meghívást leállíttatta. Mindez rendkívül kínosan érintette a megye akkori vezetőit. Különösen Gajdócsi István megyei tanácselnök számára volt kellemetlen a felsőbb politika döntése, mert a művészetek iránt kiváló érzékű tanácsi vezető ígéretére mindig lehetett számítani. Ebben az esetben azonban ő is tehetetlen volt.

Dedikálás Nagykanizsán,
a Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem vendégeként

Az 1980-as évek második felében ismét felelevenedett a kapcsolatom Kecskeméttel. 1984-ben létrejött a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, amelynek már a helykeresésében is részt vettem. Az alkotótelepek házigazdájaként és szakmai háttereként is működő intézmény vezetői, Turi Endre igazgató és Gyergyádesz László művészeti vezető már akkor állandó feladattal szerettek volna megbízni, de egy Lezsák Sándor által szervezett lakiteleki kiállítás zsűrijében való részvételem miatt ismét feketelistára tettek. Csak csöndben jegyzem meg: a nevem mellől a rossz pontok ma sem kerültek még le.

A Napút festője címmel megjelent kötetében
Csontváry Kosztka Tivadar életművét elemezte

1989-ben azután már nem volt visszaút, az alkotóműhely főmunkatársa lettem, és nyugdíjba vonulásomig, 2008-ig ott dolgoztam. Életem szép két évtizede volt ez az időszak. A műhely két vezetőjével mindig ideális emberi és munkakapcsolatban voltam. Ők megértő, segítő támogatásukkal lehetővé tették, hogy ottani munkám mellett az ország számos helyén előadásokat tarthassak, kiállításokat szervezzek, és könyveim, tanulmányaim jelentős része is ekkor született. Segítségükre 2000-től is számíthattam, amikor feladatkört cseréltek: Gyergyádesz László lett az alkotóműhely igazgatója, Turi Endre pedig a művészeti vezető. De nemcsak velük, hanem az ott dolgozó művészekkel, például Kalmárné Horóczi Margittal, Báron Lászlóval, illetve a város jó néhány prominens személyiségével – többek között Farkas Gábor és Kovács Ferenc építészekkel, Kiss Mártával, az akkori művészeti osztály vezetőjével, Heltai Nándor hírlapíróval, Ittzés Mihály zenepedagógussal, Vidák István és Nagy Mari textilművészekkel, valamint a Kecskemétfilm munkatársaival: Mikulás Ferenccel, Horváth Marival és Nagy Lajossal – is jó kapcsolatba kerültem. Hosszabb beszélgetésekre sajnos csak ritkán jutott idő, ebben a tekintetben talán egyedül Gyergyádesz László a kivétel. Sok minden közös bennünk, a zománcművészet mellett a dramaturgia is érdekel mindkettőnket – egy-egy színházi előadást gyakran együtt néztünk meg –, így nem csoda, hogy vele akkor is és ma is rendkívül széles körben tudtunk, tudunk véleményt cserélni.

Napjainkban már ritkábban jövök Kecskemétre. A Hírös MAG meghívására évente kétszer-háromszor tartok előadást a városban. Nagyra becsülöm a lelkes csapatot, akik mindig kritikus füllel hallgatnak. Úgy érzem, ahogy azt nevükben is jelzik, valóban ők a jövő magja.

Visszatekintve az elmúlt évtizedekre még egy kedves esemény jut eszembe. Lányomat egy kecskeméti fiú vette el, a Nagytemplomban megtartott esküvőjük életem egyik legboldogabb napja volt.”

(Lejegyezte: Varga Géza)

(Források:  *Atelier - művészeti folyóirat, 2014  *Kanizsa Újság, 2012  *Kecskemét MJV honlapja)