1957. szeptember 20-án hunyt el Jean Julius Christian Sibelius finn zeneszerző.

Hämeenlinnában született 1865. december 8-án Jean vagy Jan, eredeti nevén Johan Julius Christian Sibelius. Részben svéd eredetű családból származott, a családban svédül beszéltek. Kétéves volt, amikor katonaorvos apja kolerában meghalt, őt két testvérével együtt anyja és nagyanyja nevelte fel. Születésekor hazája orosz uralom alatt állt. Sibelius az első finn nyelvű tanítóképzőbe járva ismerkedett meg népe irodalmával, így a Kalevalával, mely több későbbi művét ihlette.

Tízéves korában már komponált, később jogi pályára készült, de félbeszakította tanulmányait és csak zenével foglalkozott. Először hegedülni tanult a helsinki konzervatóriumban, ahol a vele egykorú és egyengette útját Ferruccio Busoni zenetanár ismerte fel tehetségét, egyengette útját. Zeneszerzést hallgatott, szóló- és kamarazenei műveket komponált, s akkoriban vette fel a Jean keresztnevet. 1889-ben Berlinbe, majd Bécsbe ment tanulni, többek között Robert Fuchs és Goldmark Károly növendéke volt. Erősen hatott rá a két főváros intenzív zenei élete, Berlinben ismerkedett meg Robert Kajanus-szal, a helsinki filharmonikus zenekar igazgatójával.

Első nagyszabású zenekari művével, a Kullervo című szimfonikus költeménnyel tért haza 1892-ben, s hatalmas sikert aratott. Hamarosan hazája első zeneszerzője lett, műveit a finn mitológia és népköltészet ihlette.

1897-ben a finn szenátus életjáradékot szavazott meg számára, emellett tanított is. 1899-ben írta 1. (e-moll) szimfóniáját, majd Finlandia című szimfonikus költeményét. Ezt egy évvel később átdolgozta, így lett egy hazafias élőkép zenéje, vált második nemzeti himnusszá Finnországban. E darabjai nemzeti romantikus stílusban íródtak, bár hatott rá Csajkovszkij orosz romantikája is.

Sibelius egyre ismertebb lett hazáján kívül is, időközben szakított a nemzeti romantika irányzatával, s szikárabb, sallangmentesebb stílust alakított ki. 1904-ben telket vásárolt Järvenpäa faluban, e vidéket ihletőbbnek érezte Helsinkinél, élete végéig itt lakott.

Egyetlen hegedűversenyét 1904-ben mutatták be, a neoromantika e kiemelkedő alkotását virtuozitása miatt csak nehezen fogadták el. 1906-08 között többször járt Angliában, 1914-ben a milliomos Carl Stoeckel meghívására egy időre az Egyesült Államokba utazott, itt írta Okeanidák című szimfonikus költeményét.

Legjelentősebb művei, utolsó három szimfóniája, s Tapiola című szimfonikus költeménye 1918-26 között keletkeztek. Utána már nem komponált. 1957. szeptember 20-án hunyt el Järvenpäa-ben. Nevét a Sibelius-díj viseli, ezt nem rendszeresen, csak esetenként ítélik oda, Ligeti György 2000-ben, Kurtág György pedig 2012-ben kapta meg.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)