IN MEMORIAM: Miszory Franciska szakfordító, tolmács2012

Budapesten született, 1923. november 3-án. Tanulmányait Dombóváron kezdte, majd Putnokon a leánynevelő intézetben, Polgárdiban a vizitációs nővérek nyelvmester-képző intézményében, valamint Baján és Kecskeméten a kertészeti technikumban folytatta. Budapesten az ELTE nyelvvizsga bizottságánál angol, német, francia felsőfokú nyelvvizsga bizonyítványt szerzett. Néhány évig Dombóváron nyelvtanításból tartotta fenn magát, 1966-tól Kecskeméten a Zöldségtermesztési Kutató Intézet szakfordítója és tolmácsa volt.

Komoly humán műveltsége, természettudományos érdeklődése, stabil nyelvismerete szakmája egyik legjobb művelőjévé tette. A kertészeti témában jártas, munkájában precíz és pontos volt, mestere a lényegre törő fordításnak. Soha egyetlen kiadótól, szerkesztőtől nem kapott vissza kéziratot azzal, hogy rövidíteni, tömöríteni kell. Az intézetben eltöltött évtizedek alatt ezernél több dolgozatot fordított idegen nyelvre, melyek nemzetközi kongresszusokon hangoztak el, vagy könyvekben, periodikákban jelentek meg. A magyarra fordított szakcikkek száma ennek többszöröse, a ZKI könyvtárának állományát képezi. Nagy érdeme van az intézeti bulletin két évtizedes megjelenésében is. Tolmácsként gyakran mutatta be az intézetet, a munkatársakat, kutatási témáinkat, eredményeinket a hozzánk érkezőknek. A kollegák közül többen nyelvismeretüket Franciskának köszönhetik. Társszerzőként számos munkánál megtaláljuk nevét, de több szakkönyv magyarra vagy idegen nyelvre fordítójaként is tiszteljük.

Lakása múzeum, kertje arborétum. Féltve őrizte szülei, nagyszülei hagyatékát. Anyai nagyapja Vadas Jenő, a magyar erdészeti kutatás megteremtője, a selmecbányai Erdészeti Akadémia tanára volt. Dédapja Péch Antal, az MTA levelező tagja, bányaigazgató, Selmecbánya díszpolgára. Az értékes családi dokumentumokat a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemnek, szülei és saját hagyatékából a játékokat a Szórakaténusz Játékmúzeumnak, illetve a Katona József Múzeumnak adományozta.

2012. október 11-én, Kecskeméten kórházba került, 21-én örökre elaludt. Úgy ment el, ahogy élt: csendesen, békében Istenével, környezetével.

Kerekes Magdolna