2002. április 10-én hunyt el Hofi Géza humorista, Kossuth- és Jászai-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.


Hoffmann Géza néven Budapesten született 1936. július 2-án. Az érettségit követően háromszor is sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, de a színész szakmától ez sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként helyezkedett el, s katonai szolgálata után beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában.

1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. Az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket. E paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, és működési engedélyt szerzett az Országos Rendező Irodától. Műsoraival országszerte népszerűséget szerzett. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel, párosuk hatalmas sikereket aratott, Macskaduett című számukból a hetvenes években Nepp József rendezett rajzfilmet.

Hofi Géza önálló estjének, az Élelem bérének 500. előadásán a Madách Kamarában
(Budapest, 1995. április 30. - MTI Fotó: Ilovszki Béla)

A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiája hozta meg számára. Két évvel később szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához, ahol előadásai telt házzal futottak, s a televízióban is foglalkoztatták. Komlós halála után, 1982-ben elhagyta a Mikroszkópot, a következő évben a Madách Színház tagja lett. A Madách Kamarában Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bére című darabja 2001 májusára elérte az 1500. előadást.

Sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégis kedves és közérthető kifigurázása, a gyors reagáló képesség volt, poénjai nemzedékek számára váltak szállóigévé. Számos lemeze jelent meg, állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora semmit nem változott.

Munkásságát 1970-ben és 1973-ban Jászai Mari-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész címmel ismerték el. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta, lábnyomát rögzítették a pesti Broadwayn. 2001-ben neki ítélték a Pro Cultura Urbis díjat.


Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, de ahogy állapota engedte, színpadra lépett. 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán. Három nappal később álmában érte a halál. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, emlékét a Nagymező utcában felállított szobor is őrzi. 2011-ben az Örkény Színházban felavatták gránitban megörökített lábnyomát. Tiszteletére kisbolygót neveztek el 180857 Hofigeza néven.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)