Nagy Mari és Vidák István. A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kézműves műhelyének első irányítói. Nevük mindenütt együtt szerepel, szinte szétválaszthatatlanok egymástól. Mi a titkuk? István olyan párt keresett magának, aki barna hajú és szorgalmas, Mari, pedig olyan társat, akit ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, mint őt, akivel együtt lehet gondolkodni. A közös munka végigkísérte eddigi életüket, amely során igazi felfedező munkát végeztek. Szinte a semmiből teremtették elő azt a tudást, amit azután széles körben terjesztettek el.

25 éves korukig a fővárosiak mozgalmas életét élték. Ekkor a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjaiként olyan hiteles emberekkel találkoztak, mint Csoóri Sándor, Marosi Júlia, Buda Ferenc, Csete György és Makovecz Imre. Ez a tábor és a későbbi, gyökereiket kereső erdélyi útjuk, amikor egy teherautó nyitott platóján egészen Gyimesig jutottak el, döbbentette rá őket arra, hogy mit jelent magyarnak lenni, hogy milyen gazdag, mély és sokszínű kultúra örökösei vagyunk.

Az idén áprilisban 60. születésnapját ünneplő Nagy Mari és a nála fél évvel idősebb párja, István ettől kezdve foglalkoznak a kihalófélben lévő kézműves mesterségek kutatásával, művelésével és tanításával. Egyszerű parasztemberekkel és mesteremberekkel találkoztak, akiktől nemcsak a mesterségbeli tudást sajátították el, hanem barátságot, hitet, eszményt is kaptak. Foglalkoztak fazekassággal, kosárkötéssel, szövéssel-fonással, nemezkészítéssel, bőrművességgel, a természetben előforduló anyagokból való játékkészítéssel, népzenével, néptánccal.

Kecskemétre 1982-ben dr. Bánszky Pál múzeumigazgató hívta őket az akkor épülő Szórakaténuszba. Magyarországon elsőkként elkezdtek foglalkozni a nemezkészítés kutatásával és oktatásával. 1984-ben ők szervezték meg az első nemezkészítő tanfolyamot. Aki ide járt, az tudja, hogy óriási lelkesedéssel éjjel-nappal ment a munka. Még ebben az évben a világon elsőként Nemzetközi Nemez Tanácskozást szerveztek, amelyet számtalan kiállítás, nemzetközi és hazai táborok, tanfolyamok és gyermekprogramok követtek. 1997-ig a Szórakaténusz egyben az európai nemezközpont szerepét is betöltötte. Az itt zajló munkának is köszönhető, hogy a világ újra megismerte és megszerette ezt a több ezer éves kelmét.

Nagy Mari és Vidák István máig hűek a kitűzött céljukhoz: ”kutatni, alkotni, tanítani”. Az elmúlt évek alatt a nemezkészítés nyomán bejárták Közép- és Dél-Ázsia több országát. Kutatásaikat és oktatási tapasztalataikat eddig 36 könyvben foglalták össze. Mint textilművészek, a Magyar Alkotóművészek Szövetségének tagjai, számtalan kiállításon vettek részt itthon és külföldön. Fáradhatatlanul tanítanak, mindig új ismeretekkel gazdagítva a résztvevőket.

2004-ben Nemezművészeti Világtalálkozót szerveztek, amelyen már 400 nemezkészítő vett részt a világ minden tájáról. Az ez alkalomból megtartott négy kiállítás átfogó képet mutatott a nemezkészítés múltjáról és arról, hogy 20 év alatt ez hogyan változott meg.


A közeljövőben két kiállítást is terveznek: Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum Vármúzeumában április 30-ától az "Elfelejtett ősök árnyai" címmel hagyományos közép-ázsiai és mai magyar nemezekből lehet majd látni szép munkákat. December 6-án nyílik a Gödöllői Galériában a Nagy-Vidák család önálló tárlata, ahol három, azóta felnőtt gyermekük és egy unokájuk alkotásai is láthatóak lesznek.