Célok és sikerek egy élet tükrében70

„Magyarországon legyünk európaiak, és Európában legyünk magyarok.”
 (Kodály Zoltán)

Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm Kft. ügyvezető igazgatója, producere 1940. augusztus 17-én szü-letett. Probstner Jánossal és Erdei Péterrel együtt azon kevesek közé tartozik, akik nemzetközi hírű intézmények alapítói lettek ebben a városban. A hunyadivárosi Miron-villában, illetve a Kerényi József által mellé álmodott falak között, az általa vezetett stúdióban készült filmek és rendezőik hetvennél több nemzetközi fesztiválon kaptak díjat, s a kecskeméti alkotásokat a világ számtalan országában vásárolták meg Japántól Kanadáig, Ausztráliától Finnországig.  Mikulás Ferenc Balázs Béla-díjas, az Olasz Filmművész Szövetség “Max Massimino Garniér” díjának, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének és a Bács-Kiskun Megyei Príma Díjnak, illetve az Európa Jövőjéért Díjnak birtokosa.

- Milyen összegzést mondana erről a hetven évről?
- Az életkorral párhuzamosan felgyorsul az idő, s míg gyermekkoromban csak vánszorogtak a napok, ma úgy érzem, ez a pár évtized gyorsan elrepült. A filmstúdióval kapcsolatban nagy vonalakban az valósult meg, amit elképzeltem, azzal a különbséggel, hogy mindezt időben hamarabb, s őszintén szólva kicsit könnyebbnek gondoltam. Ma már tudom, hogy egy-egy kiemelkedő siker önmagában semmit sem jelent. Minden elkövetkező alkalommal újból és újból neki kell feszülni a dolgoknak ahhoz, hogy az elképzeléseink hosszú távon végigvitt és széles körben elismert tevékenységet eredményezzenek. Így nézve az elmúlt közel negyven évben a stúdió élete egy folyamatos küzdelem volt.

Mikulás Ferenc és Matolcsy György 

- Emblematikusnak mondható ma már a „Magyar népmesék” sorozat, melyből eddig 89 epizód készült el. 
- A sorozat megszületésének körülményeihez annyit, hogy amint az saját neveltetésemben rám hagyományozódott, úgy a következő generációk életszemléletének alakításánál is fontosnak tartom azoknak az értékeknek a megőrzését, átadását, melyekbe mi magyarként beleszülettünk, s melyek a mai társadalom keretein belül egyre nehezebben érvényesíthetők. Ezért is javasoltam annak idején a Magyar Televíziónak a nagyrészt eredeti gyűjtésből származó népmeséink animációs feldolgozását, amit később a „Mesék Mátyás királyról” sorozat és a „Mondák a magyar történelemből” is követett, de hasonló elgondolásból készítettünk kisfilmet a sámánizmusról vagy a székesfehérvári Szent István bazilikáról is. A Magyar népmesék sorozat különlegessége, hogy Szabó Gyula gyönyörű orgánumán megőriztük benne a magyar nyelv ízes fordulatait, s az adott tájegységre jellemző motívumvilágot, díszítőművészeti elemeket. A filmek többrétegűségét gazdagítja a népzenei hangulatot teremtő Kaláka együttes közreműködése is. Jövőre lesz negyvenéves a stúdiónk, s reményeink szerint addigra mind a száz epizód elkészül.

- Mi az oka annak, hogy a stúdió tevékenysége nemcsak népmese-feldolgozások készítésére korlátozódott?
- Kezdettől el akartam kerülni a „vidékiesség” csapdáját – bebizonyítva, hogy a fővároson kívül is lehet széles tematikájú, értékteremtő munkát végezni. A művészfilmek sorában kiemelkedő volt például az 1984-ben itt készült „Apokrif” című film, amely Haris László és Orosz István munkája. Személyes indíttatásom és ebből következő ötvenhatos múltam társadalmi problémákkal foglalkozó művek létrehozására is ösztönzött. Főleg Szoboszlay Péter munkásságára gondolok itt, aki a hatalommal való visszaéléstől kezdve a hétköznapi fasizmusig számos témát dolgozott fel e témakörben. Külön kategóriát jelentenek az olyan önálló televíziós sorozatok is, mint például a „Vízipók-csodapók”. Folyamatosan kapcsolatot tartunk a külföldi (londoni, kölni, párizsi, müncheni, berlini, bécsi stb.) stúdiókkal, és vissza-visszatérően születnek kooprodukcióban készült filmjeink, mint például a „Majmok kastélya”. A bedolgozások, külföldi bérmunkák külön jelentőséggel bírnak abból a szempontból is, hogy az ebből képződött bevételnyereséget visszaforgatjuk saját filmjeinkre, saját sorozatainkra. Kezdettől jelzett, élő törekvésünk volt Kecskemétet az animációs filmek fesztiválvárosává tenni, aminek első rendezvénye végül 1985-ben volt, s melyet 2008-ban a világ legjobb 12 animációs fesztiválja közé választottak. Ma már a KAFF tizedik, jubileumi fesztiváljára készülünk, amely – egy párhuzamos rendezvénnyel - hetedik alkalommal lesz nemzetközi fesztivál.

      Humoros tabló, a Kecskemétfilm Kft.
     munkatársainak születésnapi ajándéka

- A stúdión kívül milyen személyes szálak fűzik Kecskeméthez?
- A filmszakma előtt geodétaként dolgoztam, így részem volt a város arculatának kialakításában. Kerényi József tervezte a Hunyadiváros utcahálózatát, s én készítettem el a városrész alaptérképét, tűztem ki az utcák pontos helyét: azaz ugyanitt dolgoztam már a hatvanas években is. A filmstúdió helyén dűlőút és kukoricaföld volt, kicsit arrébb egy bolgárkertészet. A stúdió telkén lévő idősebb épületet a Miron család már jóval korábban felajánlotta az államnak, s én ennek a lépcsőjén ülve terítettem szét a munkalapjaimat.  

- Felvetődött, hogy a stúdióban készült filmek népszerű mesefiguráinak kiállításával játszótér épüljön a szomszédos parkban.
- Életrevalónak tartom az ötletet, bizonyára sok látogatót vonzana. Csak hozzánk minden évben 70-80 gyermekcsoport érkezik, akik örömmel tekintenék meg ezt a szabadtéri mesevilágot, amely idővel Kecskemét, egyúttal a Hunyadiváros nevezetességévé is válhatna. Ennek kezdeményével stúdiónk kertjében már találkozhatunk. Vízipók vagy épp egy másik mesefigura társaságában kezdettől szívesen fényképezkednek a látogatóink. Azt gondolom, meg kell ragadni azokat a dolgokat, amelyek egyes-egyedül csak nálunk vannak.

Kada Erika