30 éve, 1987. augusztus 17-én hunyt el Burchard-Bélaváry Erzsébet pedagógus, az óvodapedagógia elméleti-gyakorlati művelője. Szülővárosában, Székesfehérváron töltötte gyermekéveit. 1916-ban a budapesti Csalogány utcai tanítóképző intézetben tanítói oklevelet szerzett. 1919-tól 1926-ig Bécsben, majd Hollandiában Maria Montessori elvei alapján működő iskolákban tanított. 1923 és 1924 között Amszterdamban pedagógusképző tanfolyamot végzett Montessorinál. 1926-ban hazatért. 1927-ben Budapesten magánóvodát, 1928-ban magániskolát nyitott, melyekben a Montessori-módszert alkalmazta. 1930-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásával részt vett a Rómában tartott XV. nemzetközi Montessori-tanfolyamon. 1935 és 1941 között több pedagógusképző tanfolyamot szervezett iskolájában óvónőknek, tanítóknak, szülőknek, ahol a Montessori-módszert tanította és gyakorlati bemutatókat tartott. Rövid ideig főszerkesztője volt az óvónők szaklapjának, a Gyermeknevelésnek. Montessori több művét is magyarra fordította. Iskoláját 1941-ben bezárta, mert nem akarta árjásítani, óvodáját munkatársainak adta át, akik 1944-ig működtették. 1942-1943-ban vezetőségi tagja volt a szociáldemokrata párt támogatásával működő, a pedagógusok egy szűk csoportját a háború utáni teendőkre felkészítő pedagógiai munkaközösségnek. 1944-ben részt vett a származásuk vagy nézeteik miatt üldözöttek mentésében. 1945 márciusától a Pedagógusok Szabad Szakszervezetében szervezte és vezette az óvónői tagozatot. 1945-ben kinevezték a Népjóléti Minisztérium Kisdedóvási Osztálya vezetőjévé. Nevéhez fűződik az 1946-os kisdedóvási törvénytervezet megalkotása. Szorgalmazta az óvodák államosítását, az óvónőképzés korszerűsítését. 1948-ban óvónői képesítést is szerzett. Küzdött azért, hogy az óvoda, mint nevelési-oktatási intézmény, az Oktatási Minisztérium felügyelete alá kerüljön. 1948-tól 1956-ig a budapesti Huba utcai pedagógiai gimnázium igazgatója volt. 1956-tól az Oktatási Minisztérium Szakértői Bizottságában az ő részvételével dolgozták ki a középfokú végzettségre épülő felsőfokú óvónőképzés koncepcióját, tantervét. 1959 szeptemberében megkezdték működésüket a felsőfokú óvónőképzők, ekkor a Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatója lett. 1962-es nyugdíjba vonulása után az Országos Pedagógiai Intézet külső munkatársaként részt vett az 1972-ben bevezetett Óvodai Nevelési Program kidolgozásában. Megírta a matematikai fejezetet, valamint hozzá tartozó módszertani útmutatót.