150 éve, 1865. március 30-án született Kárpáti (Vlaszák) János tanító, iskolaigazgató, gazdálkodó, fürdőtelep-létesítő. Családja cseh származású, apja eredetileg kárpitos, azután egy katonazenekar karmestere volt. Kecskeméten kezdte meg iskolai tanulmányait 1871-ben, előbb a piarista, majd a református főgimnáziumban. Zongorázni és hegedülni is tanult itt, diákbandában volt muzsikus. 1880–81-ben a kiskunfélegyházi tanítóképzőben tanult, a további tanéveket már mint magántanuló végezte el, tanítói oklevelét Pécsett szerezte. 1881-től Zamárdiban előbb segéd kántortanító, bő egy évvel később, 17 évesen pedig tanító lett. 1884 és 1891 között Balatonudvariban kántortanítóként tevékenykedett és gazdálkodott. 1886-ban magyarosította vezetéknevét.

1891-ben Gyenesdiásra költözött, ahol kántortanítóként dolgozott. 1912-ben iskolaigazgatóvá nevezték ki. Az ott töltött évek alatt számos feladatot vállalt és végzett el. 1893–tól 1913-ig Keszthelyen a Szigetfürdő úszómesteri, felesége segítségével pedig a gyenesdiási postamesteri teendőket látta el. Kezdeményezésére hozták létre a gyenesdiási Háziipari Szövetkezetet. Szőlészeti vándortanítóként vidéki községekben szőlőművelést oktatott, gyékényszövő tanfolyamot szervezett, próbálkozott selyemhernyó-tenyésztéssel is a helyi lakosok részére jövedelemszerzési lehetőségként. Küzdött azért, hogy a keszthelyi Zámor városrész rossz minőségű legelőit lakó- és üdülőteleppé osszák fel. A gyenesdiási községi képviselőtestületben 34 évig tevékenykedett, tagja volt a Balatoni Szövetségnek, illetve annak választmányának. Nagy szerepe volt abban, hogy Gyenesdiásnak a Keszthely–Tapolca szárnyvonalán a legszebb vasúti váróterme legyen.

Az 1890-es években kezdte meg a gyenesdiási fürdőtelep kialakítását. 1905-ben építették meg a 320 m hosszúságú mólót, később ehhez kapcsolódott egy kis fürdősziget 16 fürdőkabinnal. A költségek biztosítására fürdőrészvényeket bocsátottak ki. 1906-ban megalapította a Gyenesdiási Balatonfürdő Egyesületet, melynek 22 évig elnöke volt. 1910-ben nyitották meg a fürdőtelepet a lakosság előtt. 1898 és 1921 között több novellát, cikkeket is írt, amelyek a Balatonvidék és a Keszthelyi Hírlap című újságokban jelentek meg. Nyugdíjba vonulásakor, 1925-ben miniszteri elismerést kapott. Gyenesdiáson hunyt el 1953. szeptember 24-én.


Kárpáti János gyakorlatias, szorgalmas, sportos ember volt. Sokszor közlekedett a befagyott Balatonon korcsolyával, hosszabb utakat tett meg csónakon, gyalog. Keszthelyre sokszor gyalog járt be. Jó borivó, társaságot kedvelő ember volt. Takarékossága, ésszerű gazdálkodása jellemezte a közéletben és a magánéletben is. Hazája iránti szeretetét jól bizonyítja önéletírásának néhány gondolata is: „Birtokunkat, sem a gyenesdiásit, sem pedig a szepezdit soha, semmi körülmények között idegennek ne adjátok el, mert akié a föld, azé a Haza. Az ingó vagyon elfogyhat, de az ingatlan marad. Az egész szép Magyarországban szebb hely nincs, mint a mi birtokunk. számítani kell a család elszaporodására, sok évtizedek után, hogy ezekből a szép és értékes birtokokból a késő utódoknak, a déd és ükunokáknak is jusson.”