90 éve, 1927. augusztus 8-án Kecskeméten hunyt el Batka Gáspár 48-as honvéd, az 1848-49-es forradalmi események utolsó kecskeméti szemtanúja. Felsőalpáron született, 16 éves korában lett a szabadságharc katonája. Harcolt Isaszegnél, Branyiszkónál, Iglónál. A világosi fegyverletétel után hazajött, napszámosként élte életét. Az I. világháború után nyolc szabadságharcos társával ő is a szegényház gondozottja lett. 100 évet élt. 1927-ben, a március 15-i ünnepségen már nem tudott részt venni. Néhány hónappal később, 1927. augusztus 8-án hunyt el.


Batka Gáspárt a város saját halottjának tekintette, a városháza elől katonai pompával vitték a Szentháromság temetőbe, Janovich tábornok sírja mellé katonai pompával temették el. A gyászszertartást Révész István pápai prelátus végezte, a gyászbeszédet Kiss Endre főügyész mondta. Kossuth utolsó kecskeméti katonájától Gömöry Sándor Kecskemét országgyűlési pótképviselője búcsúzott el a város nevében. Temetéséről szóló beszámolójában a Kecskeméti Lapok a honvédhuszár Világosnál tapasztalt emlékeit is megosztotta az olvasókkal: „... volt Isaszegnél, Branyiszkónál, Debrecennél, s utána Világosnál. Erről az utolsó legfájdalmasabb csapásról szeretett leginkább beszélni. »Nem úgy volt ám az, ahogy a könyvekben írták. Én tudom, hiszen Nagy Sándor huszárjai között szolgáltam. Hej, milyen hős ember volt az, kérem. Világosnál harcolni szerettünk volna, de elárultak kérem. Kilenc kútba dobtuk a fegyvereinket s elpusztítottam saját kezemmel Villám lovamat, hogy ne ülhessen rá se muszka, se az átkozott német... Hej, inkább meghaltunk volna kemény ütközetben.«”


A hírös város utolsóként elhunyt 48-as honvédjének sírja 1963 májusában került át a Köztemetőbe, az örök emlék parcellába.