Bánki Donát gépészmérnök, akadémikus1922. aug. 1.

95 éve, 1922. augusztus 1-jén Budapesten hunyt el Bánki Donát gépészmérnök, akadémikus, a porlasztó feltalálója.

1859. június 6-án a Veszprém megyei Bánkon (később Bakonybánk) született Löwinger Donát néven, szülőfaluja nevét húszévesen vette fel. Körorvos édesapjának felügyelete mellett magántanulóként végezte el az elemit és részben a gimnáziumot, amelyet végül Budapesten fejezett be. 1876-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki karára, s még egyetemistaként díjat nyert a gázmotorokról készült tanulmányával. 1880-ban végzett mérnökként, de az oklevelet csak három év múlva kapta meg.

Első munkahelye a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyár volt, ahol műszaki díjnokként alkalmazták. Innen került 1882-ben a Ganz és Társa Vasöntöde- és Gépgyárba, ahol konstruktőrként, majd osztályvezetőként, legvégül főmérnökként dolgozott. Ő tervezte a Boráros tér felett működő Duna-parti gabonaelevátort, ötletei, javaslatai révén valósult meg a gyakorlatban is a Mechwart-féle forgóeke, tervezett vasúti váltókat, fordítókorongokat, tetőszerkezeteket, turbinákat.

1888 és 1896 között Csonka János gépészmérnökkel közösen szabadalmak egész sorát nyújtották be a gázmotorok és a belsőégésű motorok korszerűsítésére. Újítás a petróleum-motorokon címmel már 1893-ban szabadalmaztatták a porlasztót, más néven karburátort, fél évvel megelőzve a német Wilhelm Maybachot. A következő években a Ganz gyár sorozatban gyártotta a Bánki-Csonka-féle motorokat. Közben Bánki 1894-ben önálló szabadalmat is benyújtott egy robbanómotorra, amelyet 1898-ban vízbefecskendezéses hűtéssel tökéletesített. Volt szabadalma motorkerékpárra, elsőkerék-meghajtású autóra és gőzturbinára is.

Tudományos munkájáért 1887-ben és 1892-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet Hollán-díjával tüntette ki. 1898-ban a szokásos pályáztatás nélkül kinevezték a Műszaki Egyetem professzorának és tanszékvezetőjének, de emellett tanácsadó maradt a Ganz Gépgyárban. 1903-ban szivattyútelepre jelentett be szabadalmat, 1905-ben bemutatta gőzturbina-elméletét. 1917-ben ismertette az új kettősátömlésű vízturbinát, amelyből több százat gyártottak, néhány még ma is működik. Utolsó nagyszabású terve, az 1918-ban megálmodott dunai Vaskapu erőmű a történelmi események miatt nem valósulhatott meg.

1909 és 1912 között a Magyar Mérnök és Építész Egylet gépészeti szakosztályának elnöke, 1911-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Emberként is megbecsülték, mindenki tisztelte segítőkészségét, szerénységét, hivatástudatát. Hazafias szellemben nevelkedett, élete végéig kötelességének érezte, hogy tudásával hazáját szolgálja.

1922. augusztus 1-jén Budapesten hunyt el. Emléke előtti tisztelgésül számos iskola - köztük a Bánki Donát Műszaki Főiskola (ma az Óbudai Egyetem kara) is - viseli nevét, és a Gépipari Tudományos Egyesület évente Bánki Donát-díjat ad ki.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)