
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. április 23.

Aktualitások

Ma történt Eseménynaptár

PARTNEREINK

Az oktató orvos70

70 éves dr. Gombás Tibor. Korát illetően mintha viccelne velünk: április elsején született, és ugyan a mély fotelból kicsit nehezebben áll fel, más árulkodó jele nincs a hét évtizednek. Ma már a legrégebben praktizáló háziorvos Kecskeméten, aki 1965-ben véletlenül került a hírös városba. Tudományos előadásaival, cikkeivel, az orvosképzésben való szerepvállalással a szakmán belül szerzett tekintélyt, míg a napi gyógyítás, gondozás a betegek körében tette népszerűvé, amit 2400 fős praxisa is bizonyít.

Dr. Gombás Tibor és felesége
(Fotó: Bahget Iskander)

Kőszegen születtem, ott is érettségiztem az 1547-ben alapított, időközben államosított bencés gimnáziumban 1957-ben. Szüleim pedagógusok voltak. 15 éves koromban döntöttem el, hogy orvos leszek, amikor egy súlyos lefolyású vakbélgyulladással bekerültem a szombathelyi kórházba, ahol az alapító, nagy tekintélyű, korábban hadisebész ezredes, dr. Pető Ernő igazgató-sebészfőorvos műtött meg. Az ő személyisége nagy hatással volt rám, miatta választottam az orvosi hivatást, azóta is ő a példaképem.

Hol végezted az egyetemet, és miért nem sebész lettél?

Szegeden jártam egyetemre, 1963-ban avattak orvosdoktorrá. Gyermekorvos szerettem volna lenni, erre készültem az egyetemen. Nyolc hónapig dolgoztam is, ügyeltem is a 2. számú kórház gyermekosztályán, ám az élet közbeszólt. Az egyik évfolyamtársnőmet vette feleségül az egyetem párttitkára, és ő került a helyemre. Végül is az anyósom protekciójával Bajára kerültem, ahol a belgyógyászaton volt üres állás. 1965-ben, még szakvizsga előtt a Bács-Kiskun Megyei Tanács kirendelt Kecskemétre, a megbetegedett dr. Szentendrey Mihály helyettesítésére. Az ő halála után felajánlottak egy lakást, és kértem áthelyezésemet.

Nagy praxisod van, lehetővé teszi, hogy két rendelőhelyiségben, két asszisztenssel és egy alkalmazott orvossal dolgozz.
Ez szakmailag előnyös, a betegeknek kényelmes, és a rezidensképzésben is élvezzük az előnyét. Kecskeméten és környékén nyolc jelenleg praktizáló háziorvos mentora (szakmai vezetője) voltam, de már 1979 óta részt veszek az orvostanhallgatók képzésében előadóként, szervezőként, vizsgáztatóként. Hál’ Istennek jól érzem magam, szeretem is a munkámat, mindig, most is van segítségem, aki potenciális utódom is egyben, de egyelőre nem gondolok a visszavonulásra. Bár zavar az egészségügy jelenlegi túlszabályozása, amíg egészségem engedi, szeretnék gyógyítani, orvosokat képezni, tapasztalatokat átadni.

Kecskeméten ismert vagy, szeretnek. Örülsz, ha felismernek, sokan rád köszönnek, vagy inkább zavar?
Örülök, természetesen örülök, ha felismernek az utcán, és rám köszönnek. Bár a nevekre nem mindig emlékszem, de hogy kinek mikor mi volt a betegsége, az eszembe jut. Közel 45 éve vagyok körzeti-, illetve háziorvos Kecskeméten. Elégedett vagyok, nem bántam meg, hogy itt eresztettem gyökeret, azt hiszem, mindent elértem.

Számos szakmai és társadalmi szervezetnek voltál tagja, vezetője.
A MAOTE-nak (Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete) alapítója, később elnökségi tagja voltam. 1987–91 között az Országos Körzeti Orvosi Intézet Szakmai Kollégiumának tagjává választottak. 1995–96-ban az Alapellátási Intézmények megbízott igazgatói feladatát is elláttam Kecskeméten. A rendszerváltás előtt a szakszervezetben dogoztam, bérügyekkel foglalkoztam. A rendszerváltás utáni első négy évben az Egészségügyi Bizottság tagja voltam Kecskeméten, és 12 évig a MOK (Magyar Orvosi Kamara) megyei etikai bizottságának elnökhelyettese.

Semmelweis-napi ünnepség 1977-ben

Mire vagy büszke?
Az állami elismeréseimre – 1979-ben Kiváló Dolgozó, 1987-ben Kiváló Munkáért Miniszteri Dicséret, 1996-ban Kecskemét Város Egészségügyéért Díj –, de arra is szívesen emlékszem, hogy a kecskeméti háziorvosok közül nekem volt először számítógépem, és a számítógéppel összekötött EKG-m, mert sikerült meggyőznöm Adorján Mihályt, az utolsó tanácselnököt, aki az eszközöket finanszírozta, hogy ez a jövő útja. Büszke vagyok arra is, hogy az én kezdeményezésemre alakultak meg Kecskeméten a 70-es években a kislaboratóriumok, valamint arra, hogy 1996-ban Hajnal Ferenc professzorral és Gógl Árpáddal közösen részt vehettem a háziorvosok kompetencia listájának kialakításában.

Ennyi munka, közéleti szerepvállalás mellett maradt időd a családra?
Feleségem jogász, a gyermeknevelés elsősorban az ő feladata volt. Két felnőtt gyermekünk van, és öt unokánk. A legidősebb unokánk, Gábor, Pannonhalmán a bencéseknél érettségizett, felvételt nyert Szegedre, az orvostudományi egyetemre, de jelenleg ösztöndíjjal Németországban tanul. Úgy látszik, aki a bencéseknél tanul a családban, abból orvos lesz!

Dr. Pongrácz József

Családja - gyermekei, unokái - körében