A kecskeméti paradicsom-nemesítés megteremtője

„Nem kedvelem a tudós szót. Növénynemesítő a hivatásom, s arra törekszem, hogy segítsek megvalósítani a gyakorlatban mindazt, amire a tudomány eredményei és a mi gazdálkodásunk körülményei módot adnak” – vallotta dr. Mészöly Gyula.

Bodri Ferenc: dr. Mészöly Gyula
(a Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara tulajdona) 

A kiváló biológus, növénynemesítő, Bács-Kiskun megye első Kossuth-díjasa 1910. január 6-án, Suhopoljén (ma Horvátország) született. Küzdelmes gyermekkora volt. Uradalmi kertész édesapját az első világháborúban elvesztette, a világégés a család megtakarított pénzét is elvitte. Súlyos beteg édesanyjával és testvérével Kaposszekcsőre, szülei szőlőhegyi birtokára költöztek. Az elemi iskolát Dombóváron végezte, míg a gimnáziumot édesanyja halála után már az ikervári hadiárvák intézetében fejezte be, majd az azonnal szakmát is adó Bajai Középfokú Kertészeti Tanintézetben folytatta tanulmányait. Felsőfokú diplomáját a fővárosban, a Kertészeti Tanintézetben szerezte. Pályakezdőként a derekegyházi Mauthner-gazdaságban gyakornokoskodott, később egy érdi gyümölcsösben helyezkedett el. Innen kapott meghívást szaktanári munkakör betöltésére előbb egykori alma materébe, Bajára, majd 1940-ben Kecskemétre, a Gazdasági Szaktanítóképző Intézetbe. Ekkor kezdett el foglalkozni zöldségtermesztési, elsősorban fajta-összehasonlító kísérletekkel.

Mészöly Gyula igazgató beszámolója
az intézet 10 éves jubileuma alkalmából

„Itt Kecskeméten jegyeztem el magam, azt hiszem, örökre a paradicsommal, de akkor még nem tudtam erről, és nem is sejtettem. Azt hittem, csak állomás lesz az életemben” – írta később dr. Mészöly Gyula. Kutatómunkája és szakirodalmi tevékenysége alapján 1943 őszén megbízást kapott a Kertészeti Kísérleti Telep megszervezésére, amely magvát képezte a későbbi Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnek. A munka egy kisfái tanyán szerény keretek között indult. Ráadásul az újabb világháború alatt első kísérleti anyagaik jelentős része a teleppel együtt elpusztult. A legértékesebb magokat a felesége kabátjába varrva mentették meg.

A háború megpróbáltatásai után egy kis létszámú kollektívával folytatták a kísérleteket. Tájfajta gyűjteményükben a zöldségfajok száma hamarosan megközelítette az ezret. Az intézeti beruházások is elkezdődtek, új épületek, növényházak épültek, s mindezt szervezeti átalakulások is kísérték. Kollégája, Kerekes Magda így emlékezett meg erről az időszakról: „A paradicsom-nemesítés volt életének igazi szenvedélye. Vallotta: csak kollektív munkával lehet eredményt felmutatni; genetikus, agrotechnikus, növényvédő és vegyész szakemberek közös munkasikereként születtek paradicsomfajtái. Mészöly Gyulának sikerült Európában elsőként életképes paradicsom-fajhibridet előállítani és óriási lépést tudott munkatársaival együtt megtenni a rezisztenciára nemesítés terén is. Eredményeiért 1956. március 15-én Kossuth-díjjal jutalmazták.” 

Pálfy Gusztáv: dr. Mészöly Gyula
bronz mellszobor - Kecskemét, Zöldségtermesztési Kutató Intézet
(Fotó: Szórád Péter)

A Mészöly Gyula által szervezett és vezetett intézet 1971 óta Zöldségtermesztési Kutató Intézet néven működik. Az alapító igazgató azonban csak rövid ideig irányította az intézményt. Egészségi állapota ugyanis a következő évtől rohamosan romlani kezdett, és 1974. március 17-én, Kecskeméten elhunyt. Egykori kollégája, Hodossi Sándor így méltatta: „Precíz, pontos munkát követelt, de ebben elsősorban ő maga mutatott példát. Nem volt személytelen munkahelyi vezető. Tudományszervező és intézményépítő tevékenységét is áthatotta mély humanizmusa. Szerette és megbecsülte munkatársait. Odafigyelt gondjaikra, családi problémáikra, alakította pályájukat, és segítette őket.”

(Forrás: A Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Évkönyve, 1960 • Hodossi Sándor: Mészöly Gyula • Katona József Könyvtár • Kerekes Magda: Kabátba varrva mentette a magokat)