A 121. számú kecskeméti cserkészcsapat napjainkban dr. Vetéssy Géza nevét viseli. Hét évtizeddel ezelőtt a mai közösség névadója nemcsak a református iskola közismert, népszerű tanára volt, hanem egyben a csapat parancsnoka is. Leánya, Vetéssy Katalin, a Kecskeméti Református Gimnázium jelenlegi igazgatója így vall apjáról: „Alig két éves voltam, amikor a nagy világégés elvitte édesapámat. Így személyes emlékeim nincsenek róla. Látva azonban azt a tiszteletet és szeretetet, amellyel a még élő, egykori diákjai most is emlékeznek rá, munkámban, kapcsolataimban Ő a példaképem.”

Vetéssy Géza 1908. december 31-én, Debrecenben született. A híres református gimnáziumban tanult, majd a Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar-latin szakos tanárként. Az egyetem ösztöndíjasaként külföldre, többek között Rómába is eljutott, ahol tudását és nyelvismeretét egyaránt gyarapította.


1934 decemberétől a Kecskeméti Református Gimnáziumban tanított. Debrecenből magával hozta a hit és szeretet ajándékát és kötelezettségét. Rokonszenves egyénisége, komoly pedagógiai felkészültsége rövid időn belül megmutatkozott. Hamarosan ő lett az önképzőkör tanár-elnöke. Külön csoportokat alakított az irodalmi, néprajzi és művészi érdeklődésű diákoknak. Tanári működésével egyidejűleg szolgálatot vállalt a cserkészcsapatban is. A 121. számú „gróf Tisza István” csapat parancsnoksága után a Kecskeméti Kerület vezetését is rábízták. Emellett népfőiskolai előadásokat tartott és részt vett a Katona József Társaság munkájában is. Ő ismertette az „elfeledett kecskeméti költő”, Mátyási József életét és költészetét. Tanulmányai jelentek meg a Hajnalodik című kecskeméti lapban, valamint a Protestáns Tanügyi Szemlében.

Erejének teljében érte a  háborús behívó. A harctéri szolgálat közben hadifogságba került és 1945. január 29-én tífuszban elhunyt. Kecskeméten gyászjelentések adták tudtul a hírt azzal a bibliai üzenettel, ami Dániel próféta könyvében olvasható: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.”